második.

Ijj.*-* Köszönöm szépen a kommenteket.:) ♥ A részekre minden hétfőn lehet számítani, remélem most is hagytok véleményt.♡

   Közelebb hajolok a tükörhöz, hogy biztos legyek benne, nem maradt rajtam több tojás. Miután mindent rendben találok, kimegyek a WC-ből. Indulnék a terem felé, de mily hihetetlen, meglepő fordulat, valaki utamat állja.
- Mit akarsz? - sóhajtok fáradtan.
- Ha miattad fognak felfüggeszteni minket, esküszöm neked, hogy valami olyanban lesz részed, amit soha nem heversz ki - mondja határozottan, mire felnevetek.
- Mégis mit teszel? Mit? Semmid nincs ellenem! - mosolygok. Ez igaz. Egyedül Tim-mel tudna sarokba szorítani, de annyira nagyban még ő sem játszik.
- Higgy nekem, van - vigyorodik el, majd oldalra lép és elmegy mellettem.
- Különben is, ez csak egy kis felfüggesztés. A nagy Justin Bieber nem rettenhet vissza ennyitől. Tett már olyat, amivel sokkal rosszabbat érdemelt ki - kiáltok utána, mire egy pillanatra megtorpan. Vesz egy mély levegőt, majd kilöki az ajtót. Abban a pillanatban az első óra végét jelző csengő megtöri az iskola csendjét.

- Tényleg eltörted az orrát? - vihog Shay, mikor leteszem mellé a tálcám.
- Igen - bólintok mosolyogva, de cseppet sincs jó kedvem. Hallgatom, amint azt ecseteli, hogy mit fog felvenni este. Tekintetem az étkezde másik felébe téved. A társaság ugyanolyan hangos, mint minden nap, de valami fura. Mintha valami hiányozna. Aztán feltűnik, hogy Justin nincs velük.
- ...és te? Mibe jössz? - fordul felém. Szerintem fel se tűnt neki, hogy nem figyeltem rá. Legalábbis nem 100%-osan.
- Tudod, van az a fekete, ujjatlan, elég rövid zarás csipkeruhám - fogom meg a villám.
- Igen - csillan fel a szeme.
- Meg a lila platformom - túrok bele a salátámba.
- Igen - sikkant.
- És emlékszel hogy volt feltűzva a hajam Chris-nél? - kapok be egy felnyársalt répát.
- Igen - bólogat.
- Na, meg tudod, a szemem, ahogy a múltkor volt, a, ömm... tudod, akkor... - hunyorgok.
- Így - húz egy vonalat a kezével.
- Ühüm - szúrok fel a villámra egy saláta levelet. - Meg a lila rúzs, amit...
- Karácsonyra vettem neked - fejezi be a mondatom, mire felnevetek.
- Borzasztó vagy - rázom a fejem.

   Miután elkészülök, pont azt veszem fel, amit megbeszéltem Shay-jel.
- Kész vagy? - dühöng a telefonba, épp, mikor leparkolok a házuk előtt.
- Azt hittem, már idefagyok. Szegény lukam - rázza a fejét, mire hangosan felnevetek.
- Indulhatunk? - kérdezem mosolyogva.
- Persze - kapcsolja be biztonsági övét.
- Nem hagysz itthon semmit? Nem furikázlak vissza! - jelentem ki fenyegetően.
- Nem, menjünk már - pattog izgatottan az ülésen.
   A zene az utcára is kihallatszik. A basszus dübörög a mellkasomban. Ügyesen bemanőverezek egy szép kis helyre, majd kikászálódunk a kocsiból.
- Kész vagy? - pillant le rám.
- Persze - mosolyodok el zavartan. Mintha izgulnék, de nincs miért.
- Akkor gyerünk - sikkant, majd löki be a kaput. Céltudatosan a hátsó kertbe megyünk, ahol medence és jónéhány ember fogad minket.
- Sziasztok! - kapja el a vállam Katy.
- Hali - adok neki két puszit.
- Szia - köszön Shay is.
- Hoztam néhány rekesz sört - biccentek a kocsi felé.
- Oh, nem kellett volna - legyint.
- Majd vigyük be - mosolygok, majd kettesben hagyom őket.
   Elindulok az egyik hordó felé, majd töltök magamnak egy pohár sört. Körül nézek, majd hirtelen egy kezet érzek a fenekemen.
- Triiiiissshhh - susog valaki a fülembe.
Ezt nem hiszem el. A gyökerek mindig megtalálnak. Vagy ha a gyökerek nem is, a perverz részegek biztosan.
- Thomas - kapom el a kezét kedvesen mosolyogva. Mert ő nem nyugis részeg. Agresszív, a javából. Már csak a lehelletétől beállok.
- Van kedved szórakozni? - kezdi el csókolgatni a nyakam.
- Nem - húzódok arrébb, mire erőszakosan elkapja a csuklómat.
- Legyen - sziszegi.
- Thomas, engedj el! - kérem türelmetlenül, mire elkezd maga után húzni.
- Csssstt! Szórakozunk - vigyorodik el.
- Azt mondta, engedd el! - hallok meg egy nagyon is ismerős hangot.
- Nem a te dolgod! - vakkantja Thomas.
- Hát. Egy kicsit de... - biccent, majd közelebb jön. - Engedd el! - mondja fenyegetően, mire a csuklóimat szorító kezek eltűnnek rólam.
- Még találkozunk - löki meg Justin vállát, mikor elhalad mellette.
- Nem kell a segítséged - dörzsölöm a vörös kezeimet.
- Szívesen - iszik bele a whiskey-ébe.
- Megoldottam volna - indulok el a pult fele.
- Láttam... teljesen ura voltál a helyzetnek - forgatja a szemeit.
- Nem kell, hogy megments! Nem kérek belőled! - csattanok fel.
- Az istenit, Jackson! Csak megkíméltelek egy kellemetlen kalandtól! - masszírozza az orrnyergét.
- Csak hagyj békén - töltök magamnak egy új pohár sört, mert az előzőt elejtettem.
- Ugyanaz a hálátlan kis kurva vagy, mint akkor. Semmit nem változtál - vágja a fejemhez, mire megdermedek.
- Hogy mit mondtál?
- Jól hallottad, ugyanolyan vagy. Sosem fogsz megváltozni - mondja.
- Én voltam az egyetlen, aki mindig, de mindig segített neked és sose várt érte semmit. Cserben hagytál - szinte visítok.
- Ebben ne legyél olyan biztos! - csattan fel.
- Ez az egész a te hibád, ha... ha... - fordulok meg, majd kezdem keresni a szavakat.
- Ha? Ha mi? - lép közelebb.
- Hagyjuk. Eleget beszéltünk róla. Menj vissza a gruppiaidhoz! - biccentek, majd arrébb lépek.
- Bármikor csatlakozhatsz hozzájuk! - kiált utánam.
- Inkább a halál - fordulok vissza morogva, majd a terepet kezdem kémlelni akár egy ismerős, akár valami helyes pasi reményében.
   Körülbelül fél órával később, elég bizonytalanul állok a lábamon. A vodka elég rendesen dolgozik bennem.
- Trish - kapja el a karom Shay, mikor majdnem fellököm. - Mennyit ittál? - nevet.
- Csak egy kicsit. Egy icipicit - mutatom az ujjaimmal.
- Persze, elhiszem - bólogat, majd átkarol.
- Nem. Nem kell - lököm el magamtól, majd az emberek között kezdek el kapaszkodni a pult fele.
- Trish! - szól utánam Shay, de elkapom az előttem álló karját, aminek következtében kiborítom a poharát.
- Mi a f...? - pillant rám Justin, mire belé fagy a szó. - Jackson, mit csinálsz? - állít egyenesbe.
- Én s-s-s-sajnálom... szerintem... - bököm ki, majd... elegáns módon telibe hányom a cipőjét.
- Jesszusom! Mi a...? - sikít Justin roppant férfiasan, majd hátra ugrik.
- Ember, ez csak hányás! - kapja el a karom Shay, majd elindít a kocsi fele.
- Ezek Suprák - mutat a lábaira.
- Túléled - forgatja a szemét barátnőm, majd a kocsihoz kormányoz. - Katy!
- Igen? - jelenik mellette az említett.
- Pakoljuk ki a sört, gyere! - biccent, én pedig elindulok a kapu fele. A járda és a rajta levő macskakő kusza mintája vészesen közeledni kezd felém. - Trish! - kiált rám Shay ijedten, aztán elsötétül előttem minden.