első.

Ömm. Nem vagyok valami regénytírokarészelejére típus, de mivel ez az első, úgy érzem, szükséges. Bocsánat a kezdetleges design-ért, de nem nagyon értek hozzá, finoman szólva és nem találtam olyan embert, aki ebben segítségemre lenne, legalábbis egyenlőre. Ha valaki ajánlana valakit, örülnék neki. :D szóval. Első rész. Remélem tetszeni fog.
Ha tetszett, hagyj valami jelet, ha nem, akkor is. :D

   A körmömmel babrálok, miközben a mellettem elhaladó tájra pillantgatok. Nem túl sokszor, mert hányingerem lesz tőle. Aztán tekintetem a busz közepe tája felé szegezem. Mert itt a megszokottnál ellenkező érvényesül. A menő csávók, azaz a M.V.A.V.L.G. klub tagjai (Mi Vagyunk A Világ Legnagyobb Görényei), ott bátorkodtak letelepedni még valamikor évekkel ezelőtt, nem pedig a hátsó ülések között.
   Összevont szemöldökkel méregetem őket, mire a méh királynő, a boss, a főnök, a góré, a világ legnagyobb faszfeje felém pillant. Nagy barna szemeit az enyémbe mereszti. Mivel ez gyakran előfordul, gúnyosan elvigyorodok, ő pedig lesajnáló tekintettel méreget.
   Gyűlölöm. Gyűlölök rajta mindent. Hogy másfél fejjel magasabb, mint én, hogy helyes, hogy jóképű, hogy izmos, hogy kockás hasú, hogy szépek a fogai, lehengerlő a mosolya, hogy tele van tetkókkal, hogy a haja mindig tökéletes, hogy sose tudok belékötni, hogy nincsenek érzelmei úgy semmi iránt. Gyűlölöm a szép szemeit, a hosszúkás arcát, a telt ajkait, azt a doboz cigit, ami állandóan a zsebében foglal helyet, gyűlölöm az összes emléket, amit hozzá köthetek és gyűlölök minden egyes csajt, mindegy egyes nap, aki az oldalán virít.
  El is fordulok, mert csak felhúzom magam rajta. Ismét kibámulok az ablakon, majd feljebb hangosítom a zenét, mert ennek a régi szaros busznak a zaja majdnem mindent elnyom. Kivéve a maxon ordító Kornt a fülemben és bunkóék hangos felröhögéseit.
   Mikor a jármű lefékez a suli előtt és az ajtajai nyikorogva csapódnak ki, gyorsan felpattanok a penészes ülésről és lefelé veszem az irányt. De ez így olyan egyszerű. Leszállni, kikerülni őket és bemenni az épületbe, ahol Shay már valószínűleg vár. Helyette Justin utamat állja.
- Jó reggelt - vigyorog a képembe. Márkás kölnie keveredik a cigie szagával.
- Mit akarsz? - köpöm, miközben állom a tekintetét.
- Semmit, csak köszöntem - pimaszkodik, majd arrébb áll, hogy leengedjen. Gyanús. 
Ahogy elhaladok mellette véletlenül elviszem a vállát, mire gúnyosan felnevet. A szememet forgatva sietek Shay felé, aki a lépcső tetején áll és rám vár.
- Szia - ölel meg. Magasabb mint én, ami nem nehéz. Míg az én hajam barna, szögegyenes és a derekamig ér, addig az övé rövid, szőke, néhány halvány rózsaszín csíkkal van cifrázva és nagyon, de nagyon göndör lenne, ha nem küzdene a vasalásával minden egyes reggel.
- Szia - mosolygok feszülten.
- Megint...? - pillant a hátam mögé, miközben megigazítja magán ingét, aminek a színe olyasmi, mint a hajában levő melíroké.
- Nem. Csak már a jelenléte is irritál. Gyere, menjünk be - biccentek, majd elindulok.
- Ma este buli lesz Katy-éknél - lohol utánam izgatottan.
- Menni akarsz? - fordulok felé kedvesen, majd kinyitom az ajtót.
- Háááát - harap alsó ajkába izgatottan.
- Jó - bólintok.
- Ez az! - tapsikol, miközben bekanyarodunk a folyosón, ahol Justinék telepedtek le. Egyből elkomolyodunk mind a ketten. Igyekszünk feltűnés nélkül elhaladni mellettük, de ah. Szerencse... ami nekem sosem volt és soha nem is lesz.
- Jackson! - rikkantja Bieber a vezetéknevem, erre lassan megfordulok.
- Mit akarsz Bieber? - kérdezem felszegett állal, mire ellöki magát a szekrényétől és elém sétál.
- Tetszik a felsőd - pillant a sötétrózsaszín trikómra, ami elég jól dekoltált. Ha értitek, mire gondolok.
- Ennyi? - emelem fel a szemöldököm.
- Nem egészen - vigyorodik el, majd egy hirtelen mozdulattal előrántja a kezét és egy tojást vág a mellkasomhoz, pont a melleim közé. Mindenki hangosan röhög, én pedig sokkos állapotba kerülök. Kezem remegni kezd, táskám a földre esik.
- Trish - hallom Shay hangját. Hallatszódik belőle, hogy tudja, mire készülök. De elkésett. Justin hangosan nevet előttem. Meglendítem az ökölbe szorított kezem és hatalmas lendülettel az orrába küldöm. Hangos reccsenés, majd teljes csend.
- Faszfej vagy, Bieber. Egy kurva nagy faszfej - sziszegek, miközben ő az orrát fogja, amiből ömlik a vér.
- Idefigyelj, te kis... - kezdi, majd megragadja a felkarom és megránt, én pedig rögtön ellenkezni kezdek.
- Elég legyen! - dörren valaki ránk a folyosó végéről, mire megdermedünk, majd mind a ketten felpillantunk. - Jackson, Bieber! Az irodámba, MOST! - jelenti ki az igazgató dühösen, majd halk léptekkel eltűnik a sarkon.
- Ez is miattad van - veszem fel a táskám, majd a tojáshéjakat kezdem el leszedegetni magamról.
- Nem kellett volna megütnöd - vakkantja, miközben még mindig az orrából csöpögő vért törölgeti inge ujjával.
- Persze! Nem kellett volna azt a rohadt a tojást a mellemre törnöd - kanyarodok be én is a sarkon.
- Csend legyen! - fordul hátra Mr. Simon, majd kinyitja előttünk irodája ajtaját. Felsóhajtok, majd elsőként belépek a szobába. Három szék van bent, a jobb szelsőn foglalok helyet, majd előhalászok egy zsepit a táskámból, hogy leszedjem a csirkeelőzményt magamról.
   Mr. Simon becsukja az ajtó, majd leül velünk szembe. Tekintete egy pillanatra megállapodik a köztünk elhelyezkedő üres széken.
- Gyerekek! Ez a héten a hatodik alkalom, hogy a folyosón összetűzésbe keveredtetek egymással. Pedig szerda van, az istenit! - csap az asztalra, mire összerezzenek. - Mi ennek az oka? - fonja össze a karját maga előtt.
- Mindössze az, hogy a mellettem ülő ficsúr a világ legnagyobb bunkója - akadok ki.
- Mondja ezt ő, aki most törte be az orrom! - csattan fel Justin.
- Mert megtörtél egy szaros tojás a melleimen! - csapok két kezemmel a szék karfáira.
- Elég legyen! - ordítja el magát Mr. Simon is. - Mostantól minden pénteken kitakarítjátok az étkezdét...
- De... - szakítja félbe Justin, mire az igazgató csak felteszi a mutatóujját, ezzel belé is fojtja a szót.
- Semmi de, és minden délután együtt elmentek az iskolapszichológushoz egy órára, hogy eltüntethessük a köztetek levő személyes konfliktust. Amennyiben akármelyikőtök is kihagyja akármelyiket a felsoroltak közül. Akár a takarítást, akár a pszichológust, egy hónapra felfüggesztem mind a kettőtöket! Nem érdekel, ki a hibás.
- De edzésem van! - nyöszörög Justin. Ő a csapatkapitány. Nem mulaszthat egy egész hónapot.
- Ha jól tudom, akkor délután négytől. A takarítás zárás előtt egy órával, a Mrs. Clarks-nál való jelenésük, pedig kettőtől négyig tart! Holnap kezdtek! Téma lezárva! Most pedig, órára! - legyint, majd feláll és ismét sarkig tárja előttünk a kijáratot a folyosóra.
- Nem kellett volna megütnöd - ismétli meg, miután Mr. Simon becsapja utánunk az ajtót.
- Tudod, hogy te vagy a hibás. Csak könnyebb mást hibáztatni! Mindig is könnyebb volt! - nézek a szemébe. - Ha nem töröd össze azt a rohadt tojást rajtam, nem ütlek meg és nem kerülünk ide. De, ha... ahh. Hagyjuk! - sziszegem, majd otthagyom a folyosón a vérző és most már ferde orrával együtt.